Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

2 fejezet : óvodai élet

2019-12-29

Feljebb lépet egyel az óvodában e ifjú, teltek a napok hetek, egyik nap kis kirándulás lett hirdetve az ici pici fiú mit se selytve nem értette, persze hogyan is értené meg hiszen még nagyon kicsi volt, nem voltak komoly gondolatai nem érzet úgy mond semmi olyat csak hogy mennyire hiányzik neki az anyukája. Egyik reggelen el jött a kirándulás napja, a pici fiú nem tudta nem értette hogy mi is zajlik körülötte így hát nehezen úszót az árral, el indult a kis csoport egy nagyon szép kis erdős helyre ahol úgy mond teli steli volt, minden féle játékkal szépen el volt minden oldalról kerítve az a hely ahol jelenleg ő tartózkodott, senki nem sejtette hogy azon a napon e ifjú gyermekel történik valami hisz ő se volt tisztába azzal a helyzettel hogy mi történik körülötte, 2 napos kirándulás során a második napon e ici pici fiú el tűnt a kis táborból! Senki nem tudta hol lehet, minden követ meg mozgatak hogy elő kerüljön a kis fiú, azonban hiába keresték nem találták meg, egy nap el szált úgy hogy az ifjú ról mit se sejtve honlétét, éjjel is keresték nagy erőkkel a hatóság is el kezdte a keresést ugyan is egy magatehetlen fiúról volt szó. Egészen hajnalig tartót a keresés már majdnem reggel lett mikor jeleztek a kereső kutyák hogy találtak valamit, igen találtak még hozzá a pici fiút egy kicsit mély gödörbe volt be esve étlen szomjan 19 óra telt el mire meg találták, nagy öröm volt látni azt a sok embert aki körbe állta azt a ici pici fiucskát aki sírt sírt, mert nem tudta hogy mi történik vele akkor, azonnal lepedőbe csavarták azt az ifjú gyermeket és mihamarabb kórházba szállították! Ahol meg kapta a kezelések sorozatait, edesanyukája meg kapta a hírt hogy meg találták a pici fiát azzonal el indult a kórház felé, sírva ment be a beteg szobába ahol mondták neki hogy semmi komoly baj nem történt csak sokot kaphatót az ifjú mert túl sokat volt egyedül, legalább egy óra telt el az ifjú meg találása óta, mikor az anyukája be nyitott abba a pici szobába ahol a fiú tartózkodott, rá nézet a gyermek és egy könnycsepp gördült le az arcán mikor meg pillantotta az egyetlen embert akit mindig is minden napjaiban sokat látott, nem értette hogy mi is zajlik le most abban a pillanatban, de meg enyhült Mikor átt ötlete és nem tudta hogy mi történik csak az anyukája küszködve folytotta el könyeit, sajnos aznap nem vihette haza szeretet gyermekét mert Bent tartották megfigyelés alatt az ifjút. El telt ez a nap is másnap reggel korán el indultak a szülők hogy haza vigyék gyermeküket, de mikor a szobába érkeztek a gyermek már nem volt ott. Hogy hol volt bent volt kivizsgáláson a fő orvos fogadta a szülőket hogy üljenek le egy pillanatra mondani szeretne valamit, a szülők így is tettek le ültek s halgaták hogy mit mond az orvos de szinte nem is figyeltek rá mert a fiúk járt az eszükbe, azonban el hagzot egy szó ami meg törte figyelmüket! Így hangzott e szó beteg egy perc kísérete útán kérdés jött mit mondott? Beteg az ifjú! A szülők egymásra néztek nagyot sohajtotak és el hangzott a kérdés, doktor úr mi a gon miről beszél? Mire a válasz kivizsgálások sorozatai által mint kiderűlt a fiúk szívzörejjel küszköd, azonban ez nem nagy betegség de jobb odda figyelni ugyanis az ifjunak többet ver a szíve mint más embereknek hol gyorsabban hol lassabban. Ezzel a tudatal hozták el haza a gyermeküket féltek hogy nehogy valami baj legyen, haza érve valamennyire meg nyugodva pár óra elteltével már kicsit enyhült a légkör, viszont a szülők nem engedték vissza az ovodába gyermeküket de ez nem lehetet így sokáig mert ugye az óvoda a kezdet, de arra a döntésre jutottak hogy át iratjak másik ovodába de jól meg nézik hogy hova is kerül az ifjú. Egyik nap sikerült egy közeli óvodát találni ami meg felelt a szülőknek, tudaták az ovodával hogy mi gond van a fiú gyermekükkel, de ahogy ezt mondták a szülők az óvónő válasza annyi volt nyugodjanak meg már hallottak az esetről és felkészültek, szülők megnyugodva valamilyen szinten vitték is másnak gyermeküket az új ovodába, az ifjúnak szokatlan volt a hely egy ismeretlen környezetbe került hetek teltek el mire újra hozzá szokott az új helyhez, napok hetek teltek el minden gond nélkül már hónapok is úgy repültek mintha napok lennének, el is érkezett az a nap ahol az ifjú már nagycsoportos lett

Hozzászólások (0)